A jó szándék csapdája - A kutya gyerek a családban, de nem emberi gyerek

Szeretjük úgy hívni őket, hogy "szőrös gyerek". 

És valóban: családtagok. Fontosak. Szeretjük, óvjuk, aggódunk értük. 

De van valami, amit ki kell mondani:

A kutya nem emberi gyerek.

Kutya – kutya igényekkel, kutya idegrendszerrel, kutya tanulási mechanizmusokkal. És amikor ezt elfelejtjük, jó szándékkal ugyan, de komoly viselkedési problémákat is tanítunk neki. 

Hadd hozzak egy példát.

Hogyan vigasztalunk egy gyereket? Ha egy kisgyerek megijed, általában:

• ölbe vesszük

• simogatjuk

• beszélünk hozzá

• elmagyarázzuk, mi történt

• megnyugtatjuk szavakkal

A gyerek érti a nyelvet. Értelmezi a mondatokat. Megtanulja, hogy a helyzet nem veszélyes. A verbális kommunikáció nála biztonságot ad.

És mit csinálunk, amikor a kutya fél? Pontosan ugyanezt.

"Nincs semmi baj."
"Jaj, szegénykém."
"Gyere ide, anya megvéd."

Simogatjuk. Ölbe vesszük. Magas hangon beszélünk hozzá...és közben — teljesen észrevétlenül — megerősítjük a félelmét.

Miért történik ez? A kutya nem úgy értelmezi a szavakat, mint mi. Ő nem a mondat tartalmát érti. Hanem az érzelmi állapotunkat. A testbeszédünket. A megerősítést.

Ha egy félelmi reakció közben:

• figyelmet kap

• érintést kap

• különleges hangszínt kap

• extra közelséget kap

akkor számára az üzenet ez:

"Amit most csinálok, az helyes."
"Így kell reagálni."
"Ez fontos esemény."

És legközelebb még intenzívebben fog félni. 

A gazdik túlnyomó többsége nem hibázik — hanem szeret. Csak emberi mintákból indul ki.

De a kutya: nem igényel magyarázatot, nem tanul verbális elemzésből, nem attól lesz magabiztos, hogy beszélünk hozzá. Hanem attól, hogy: nyugodtak maradunk, stabilak maradunk, nem reagáljuk túl a helyzetet, testbeszéddel megmutatjuk, hogy nincs veszély, 

A kutya az idegrendszerünket "olvassa", nem a szavainkat.

És ez csak egy példa…ugyanilyen gyakori "szőrös gyerek" helyzetek:

• minden apró hangjelzésre reagálás

• túlvédés más kutyákkal szemben

• folyamatos figyelem biztosítása

• nem hagyjuk egy kicsit frusztrálódni

Ezek mind tanított minták. Sokszor innen indul:

• szeparációs szorongás

• bizonytalan testhasználat

• stressz alapú mozgásszervi problémák

A krónikus stressz izomfeszülést, beszűkült mozgást és hosszú távon ortopédiai panaszokat is okozhat.

Mit tegyünk helyette? Maradjunk neutrálisak félelmi helyzetben. Adjunk teret a kutyának megfigyelni. Jutalmazzuk a nyugodt viselkedést (nem csak jutalomfalattal — egy simogatás is jutalom) Építsünk kontrollált, fokozatos tapasztalatszerzést. Tanítsunk alternatív reakciókat

A biztonság nem az ölbevételből jön. Hanem a következetes, stabil vezetésből.

A kutyánk nem lesz kevésbé szeretve attól, hogy kutyaként bánunk vele.

Sőt. 

A legnagyobb szeretet az, ha: megértjük a fajspecifikus igényeit, hagyjuk kutyának lenni, megtanítjuk biztonságosan működni a világban

Ő kutya. Nem ember.
És így csodálatos.