Nincs rossz kutyus.
Csak rossz megerősítések.
A kutya-fizioterápia számomra nem "csak" szakma. Kapcsolódás. Felelősség. Sokszor öröm — néha veszteség. Sokan a kezelőben találkoznak velem először, szakemberként. De az a szemlélet, amit ott képviselek, nem ott kezdődött. Több mint 30 év saját kutyás tapasztalat, számtalan közös történet, öröm és tanulás áll mögötte.
A kutyák tanítottak meg figyelni. A mozdulatokra, a változásokra, és arra is, hogy a kapcsolat, amit velük élünk meg, egyszerre erő és sebezhetőség.
Ebben a blogban szakmai témákról, személyes történetekről és olyan kérdésekről írok majd, amelyekkel gazdiként nap mint nap találkozunk.
Mert a Sirius számomra nem csupán egy kezelő. Hanem egy szemlélet.
Hogy minden kutyus megérdemli a fájdalommentes mozgást — és minden kapcsolat megérdemli a figyelmet.
Köszönöm, ha velem tartotok ebben a sorozatban. 🤍
Hát… nem egészen.
Bár tény, hogy sokszor megkapom ezt a mondatot, és ilyenkor mindig elmosolyodom.
Képzeld el, hogy reggel leülsz, megnyitod a Facebookot, és elkezded görgetni a hírfolyamot.
Aztán valaki 3 másodpercenként kiveszi a kezedből a telefont.
Előbb-utóbb elhangzik a kérdés.
Márc 04
A mátrix kapszula
Ahogy az életben sincs egy mindent megoldó kapszula, amit beveszünk és már mehetünk is tovább, úgy a fizioterápiában sincs.
😄 "De hát csak álmos…" – vagy mégsem?
Márc 03
Önismeret kutyabundába
Amikor kutyát tartunk, nemcsak egy társat kapunk az életünkbe. Hanem egy tükröt is.
Szeretjük úgy hívni őket, hogy "szőrös gyerek".
Sokszor érzelmi kötődésként beszélünk róla. Szeretetről. Hűségről. Társaságról.
Amikor mélyen kötődünk egy kutyushoz, valahol mindig ott van a tudat: hogy egyszer el kell majd engednünk őt.
A rehabilitáció nem mindig jelent teljes gyógyulást. De nagyon gyakran jelent új esélyt az életre — méghozzá örömmel, mozgással, méltósággal.