Amikor előre gyászolunk Anticipátoros gyász — a kutyás kötődés láthatatlan oldala.

Amikor mélyen kötődünk egy kutyushoz, valahol mindig ott van a tudat: hogy egyszer el kell majd engednünk őt. 

A pszichológia ezt anticipátoros gyásznak nevezi — amikor nem a veszteséget gyászoljuk még, hanem annak előérzetét hordozzuk.

Talán ezért szorul össze néha a mellkasunk, amikor rájuk nézünk.
Ezért figyeljük, hogy lélegeznek-e alvás közben.
Ezért ijeszt meg egy apró sántaság is.

Kutyafizioterapeutaként sajnos sokszor találkozom veszteséggel. Mert bár szakemberként vagyok jelen, a kapcsolódás akkor is valós.

Emlékezzünk rájuk! 
A közös sétákra.
A tanításokra, amiket szavak nélkül adtak át.

És ha egyszer készen áll rá a szívünk…

adjunk esélyt egy másik kutyusnak is, hogy kapcsolódhasson hozzánk.

Nem azért, hogy pótolja őket — hanem hogy továbbvihessük mindazt, amit tőlük tanultunk.