Dió nem sajnálatra, hanem elismerésre méltó Amikor a kutyakocsi nem a vég — hanem a kezdet.

A rehabilitáció nem mindig jelent teljes gyógyulást. De nagyon gyakran jelent új esélyt az életre — méghozzá örömmel, mozgással, méltósággal.

Vannak helyzetek, amikor a rehabilitáció nem hoz teljes gyógyulást, és kutyakocsira van szükség. De a kocsi nem a vég – sőt. Ez az eszköz a mozgás, a szabadság és az életöröm kulcsa. Dió számára ez nem korlát, hanem lehetőség.Sokan, amikor meglátják, automatikusan megsajnálják… pedig a sajnálat teljesen felesleges.

A kutyák nem úgy gondolkodnak, mint mi: nincs betegségtudatuk, nem siratják azt, ami nincs – egyszerűen csak élnek. És ha szeretik őket, akkor boldogok.

Dió gazdija nap mint nap átmozgatja a lábait, masszírozza a gerinc melletti izmokat, és időről időre komplex kezelésre is elhozza hozzám. Ez a gondoskodás, szeretet és következetesség az, ami igazán számít.

Dió nem szegény – ő egy hős.

Ha legközelebb kutyakocsis kutyust látsz, jusson eszedbe: nem sajnálni kell – hanem ünnepelni.